Magunkkal hurcolni a múlt gondjait, túlélni a nehéz időszakot és változtatni a jövő érdekében; tehát törleszteni, egészségesen élni és tervezni a felemelkedést - egyszerre biztosan nem lehet! A mi problémamegoldó képességünk, logikus gondolatvezetésünk, tudásunk e három feladatra párhuzamosan - alkalmatlan!

 

Egy kedves ismerősöm a minap elkeseredésében megkeresett, hogy segítsek. Egy éve külön költözött gyermekével a férjétől egy albérletbe, mert nem bírta férje italozó életvitelét. Elhelyezkedett egy multicégnél, mely sajnos nem fizet eleget. Közös életük emlékeként a bank rajta keresi az elmaradásokat, neki kell a férj helyett is törleszteni. Ugyanakkor nagyon szeretne jelentősebb jövedelem reményében váltani, új munkát találni.

Sajnálom, de egyszer végig kell gondolnunk a legfontosabb gondunkat, a problémamegoldás gondját! Mert a fenti kedves ismerősöm nem tud magáról gondoskodni és aggodalmaskodik! Ugyan, hol tanult volna az öngondoskodásról?

 

Évtizedeken át bérből és fizetésből élt.

Életvitel szerűen gyakorolta a házasság intézményét.

Elhagyta megszokott életközösségét.

Szakmai felkészültsége, előképzettsége elavult, mivel a multik arra nem kiváncsiak!

Sajnos a problémamegoldásért sokan a legrosszabb utat választják:

Újabb fogyasztási hitelbe bonyolódnak, több munkát vállalnak, több kétségbeesést hangoztatnak, vergődnek és elzárkóznak a segítségtől. Pedig az öngondoskodást csak az vállalhatja fel, akiről segítők gondoskodnak azelőtt, hogy önállóan lábra tudna állni!

Lássuk csak, hogy lesz valaki Magyarországon, a szó egyszerű és most még nem munkajogi értelemben vett    V Á L L A L K O Z Ó ?

( Pontosabban: miért válik valaki kényszer - vállalkozóvá? )

Mert tervei és álmai a társadalmi elvárásokat igyekeznek kiszolgálni!

Mert az előtte álló példák ugyanígy jöttek létre és bár a vállalkozók sokat sírnak, azért mégis megélnek valahogy. Nincs főnökük, maguk osztják be az idejüket, új kocsival, új telefonnal élnek, irodájuk van és szép ruhákat viselnek... és persze senki nem látja, hogy napi 20 órát hajtanak, idegroncsok, belepuposodnak az adósságokba, rettegnek az ellenőrzésektől, elveszítik a családi életüket és végül a sok éves munka után felszámolják a vállalkozásukat...

Többségüktől senki nem kérdezte meg: tudod, mire   v á l l a l k o z o l ?

Pedig ez az, amit minden problémamegoldás előtt meg kell kérdezni! Segítők szükségesek az előélet problémáinak feldolgozásában. Ezek jó esetben barátok, jobb esetben tanító és gyógyító emberek, rossz esetben hivatalok, a legrosszabb esetben végrehajtók! Velük és általuk válnak a problémák megoldhatóvá!

Emlékeznek még kedvenc "biciglijükre"? Három kereke volt! Nyergébe pattanva éppen olyan érzésünk volt, mintha bicikliznénk!

No, a mai világ egy kicsit úgy működik, mint a cirkusz. Egykerekűn járnak az artisták, ők az életképesek és mi gyalogosok őket bámuljuk egyre! Néhányan háromkerekűre pattannak, ők a kényszervállalkozók. Tekernek, tekernek egyre, de szinte semmire nem jutnak. Akik kétkerekűn szeretnének járni - nagyon kevesen - önállóan, jó nagyokat esve megtanulnak kerekezni. De az igazi tanítók botja, a segítőfa,  a biztonság, mely a nyereg mögött egy erős kezet rejt - nagyon fontos! Ők tanítanak meg az öngondoskodásra, ami nélkül nincs siker, nincs egykerekűzés!

 

Sajnos a "munkanélküli" hivatal nem ismeri a segítőfák fogalmát! A munkaprogramok újabb és újabb bicikliket tolnak gyalogosok feneke alá és a világ változatlanul az egykerekűn táncolóknak örvendez. Őket mutatja, velük példálóznak, ők teremtenek divatot, ők a celebek, a megasztárok.

 

Pedig csak haszontalan naplopók... a szegények napjainak ellopói!

 

Problémák:

2012! Nincsenek beígért munkahelyek, mert nincsenek munkahelyeket teremtők!

Nincsenek ingyen segélyek, ingyen iskolák és ingyen tanfolyamok!

Ez a mérhetetlen mennyiségű hazugság az igazság!

Aki bérhez, fizetéshez szokott, az nem tud teremteni.

Lopni még megtanulhat, de valamit megtervezni, létrehozni csak akkor tud, ha ehhez segítséget kap!

 

A családok rég nem arról szólnak, amiről valamikor!

Kohéziója - a szeretet, szinte már csak szimbólum.

Ereklye, amit olykor elővesznek.

Hatalmát a bűntetés és a bűntetéstől való félelem vette át.

Bünti gyermekkorban és később...

 

Összetartozás, szolidarítás nincs sehol.

A falu szétesőben. Elvándorláshoz készülődő megnyomorított földművesek unokái.

A földeket dúsgazdag szerencsefiak művelik méregdrága eszközökkel, uniós támogatásokkal, kedvezményekkel. Ahol száz éve kétszázan arattak, ott ma két munkagép mindent megold!

A városi embert buszok szállítják a multik munkahelyeire.

Embertelen utazás után robotolnak, összeszerelnek, olyan, mintha dolgoznának... Ünnepeiket az alkohol, a drog, a bömbölő zene és a pénz tartja össze!

 

Mi lesz itt?

( ... )

 

Kezet nyújtottam az ismerősömnek. Elmondtam neki, hogy nincs egyedül!

Megszólítottam szeretettel. Tudtam, hogy a munkanélküliség bélyeg!

Meghallgattam. Ő nem átlag és nem átlagosak a gondjai.

Igyekeztem a gondjait egyenként látni. Papírt, tollat ragadtunk, leírtuk!

Segítettem, hogy ő is lássa. Sorrendet állítottunk fel. Egyenként győzzük le!

Nem vígasztaltam, de erősítettem benne a túlélés képességét. Most itt tartunk.

1./Vállalkozunk a múlt terheinek felszámolására, úgy, hogy  2./ma is legyen mit a tejbe aprítani. És ha fellélegeztünk és pihentünk kicsit, 3./nekilátunk a jövőnek. Együtt!

 

 

Ez a problémamegoldás első része! Feltártuk a gondokat! Egyenként!