Gondoltam leírom, hátha érdekel valakit, mi várja a munkanélküli hivatalban.

Nem arról írok, hogy milyen szar nekem, mert ez nem lenne igaz (egyelőre és szerencsére), inkább arról, hogy ha az ember fia/lánya kikerül a munkaerőpiacra, ahol a foglalkoztatási szolgálat a szerencséseket hamar elengedi, a kevésbé szerencsésekkel meg nem tud mit kezdeni.

Felmondtam a munkahelyemen, mert tele lett a tököm. Ez van. Bátorság vagy hülyeség, hívja ki minek akarja. Nekem megváltás.

Fél nyolcra mentem, azt hittem nyolctól nyitva van, de nem, a sor már kígyózó, az iroda fél kilenckor nyit a Ráday utcában, az egyik legpuccosabb belvárosi ücsörgősoron, érdekes:: nyócszáz egy kapucsínó szemben, aki előttem áll, azt mondja ötszáz forintja még volt tegnap, de csak 10-e körül fogják neki utalni a bruttó huszonezret, mert neki már csak az jár:( (Most abba nem mennék bele, hogy mi mennyi, ha érdekel valakit, elolvashatja az áfsz honlapján). Még mázlista is vagyok, mert előző nap szűnt meg a munkaviszonyom, és csütörtökön csak olyanokat fogadnak, akik így jártak.

Fél kilenc: ajtó kinyit, de a sorból csak az első tíz fér be az ügyfélszolgálatra, ahol sorszámért kell tovább sorban állni. Lassan araszolunk, jó, hogy süt nap. A pultos hölgy nagyon kedves, közli, hogy oké, de nem tudnak senkit azonnal fogadni, huszonegy nap múlva jelenjek meg. Addig csak egy nyomtatványt kell kitölteni anyja neve három példányban, és büntetőjogi felelősségem tudatában nyilatkozom, hogy megjelentem és igazából szerintem jogosan folyamodtam. Időpont tíz körül, de jöjjek fél nyolcra, a várakozási idő két-két és fél óra, mert akkor is kell sorszám, ha van időpont. Viszlát. Köszönöm és hátra arc.

Három hét sok idő, de eltelt.

Megint fél nyolc, megint sor, ácsorgás. Miközben várom a rajtszámot, egy hölgy lelkesen kiaggatja az aznapi termést nyomtatásban a tematikus hirdetőtáblákra: közszolga, mérnök, informatikus, marketing és a többi. Senki nem megy oda elolvasni, gondolom majd megnézik a neten, hiszen látszik, onnan van. Majd én is, mert minden reggel ezzel kelek.

Van három terminál, nem tudom mire való, egyet próbáltunk, nem működött.

Fel az emeletre, az ügyintézőhöz. Kellemes várakozó helyiség székekkel, ügyfélhívó, kivetítő az expressz újság hirdetéseivel, van néhány viccesebb: pénzügyi tanácsadót keres biztosító társaság, mindegy nyelvtudás, mindegy diploma, hirdető: Kiss Béláné Bt. Budakeszi, vagy fő és mellékállásban végezhető munka akár havi nettó ötszázezer muhaha.

Megjelenik a számom, egy szobában két ügyintéző, kánonban beszélünk, alig lehet érteni. Szóval kórus, legyen, beszállok én is, amikor válaszolok a kérdésekre. Azért kihallom akaratom ellenére, hogy a köcsög ügyvédi iroda nem fizette a járulékot, kéne szakvizsgázni is, most mi lesz.

Kérdések hozzám: hogy szűnt meg, mikor, mi volt a foglalkozása, mi a végzettsége, beszél-e nyelvet, milyen állást keres, hol keresi, mennyit szeretne keresni. De igazából nem fontos, az adminisztrációhoz kell, mondja az ügyintéző, mert hát ők nem tudnak állást ajánlani. Nem is vártam, nem vág mellbe a hír.

Azért a diplomák meg tb könyvek mennek a fénymásolóba, kapok is cserébe rögtön "Álláskeresők kiskönyvét".
Beleírja az ügyintéző, hogy ott jártam és pecsétel. Felír még két időpontot: csoportos tanácsadás, álláskeresési tanácsadás ekkor és ekkor, jelenjen meg, itt vannak a tájékoztatók: kötelezettségek, mi mennyi, képzési támogatások, vállalkozóvá válás támogatása, tanulmányozza. Rendben, köszönöm, érdekes, elolvasom.

Határozat majd érkezik, mondja, a maximum összeget kapja majd, mert annak sokszorosát kereste az elmúlt négy évben havonta nettó, hát még bruttó. Köszönöm magamnak, húsz év befizetés után valamit visszakapok, volt értelme tehát csengetni, és legalább jogviszonynak számít és van tb-m.
Viszlát. Jaj, fontosch! A könyvbe írjam be a megfelelő oldalon, legalább kétszer, hogy interneten keresztül jelentkeztem állásra, mert az a folyósítás feltétele, nem kell részletezni, csak legyen benne. Viszlát.

Könyvecskémmel a kezemben boldogan el, a határozat majd érkezik.

Az előírt időpontban csoportos tájékoztató következik.
Én naív, azt gondoltam, hogy álláskeresési technikákról, meg önéletrajzról, meg kísérőlevélről meg interjún való viselkedésről mondanak néhány szót az egybegyűlteknek (nagyon sok a pályakezdő, és az idősebb korosztály ötven körül) kis bátorításképpen, vagy nem is tudom, mondjuk amit valaki itt már egy posztban összegyűjtött, sajnos nem emlékszem ki volt, elnézést.
Nem mintha nem tudnám mi a dolgom és hogyan, de azért csak gondoltam, hátha van aki nem tudja, és esetleg valami újdonság vagy nem tudom.

Ehelyett:
A teremben kb. 25 ember érkezik a megadott időpontra, három hölgy megjelenik a hivatal képviseletében, hogy felolvassák azokat a tájékoztatókat, amiket két hete a kezembe nyomtak. Ezt el is mondják, hogy előírás. Állandóan a jogszabályt emlegeti egyikük, hogy hányadik évi hányas törvény, ami senkit nem érdekel, de jól hangzik. Szóval felolvassák, néha fejből mondják, gondolom betéve tudják álmukból felkeltve is.

Jöhetnek a kérdések, mindössze néhány érkezik, mondják többen egymásnak, hogy amiket elmondtak le voltak írva, mindenki megkapta, olvasta is. Képzés? Csak az áfsz honlapján felsoroltakat támogatják. Egyedi megbízást be kell-e jelenteni? Nem (nafene, szerintem ennek utána kellene azért járni, hátha tanácsadok vagy ilyesmi). Mi van ha felvesznek, itt bejelentem és próbaidő alatt kirúgnak, kapok-e ellátását? A gép kiszámolja mindenféle szempontok alapján, valamennyit igen. Köszönjük, hogy megjelentek, minden fent van a honlapon,vévévépontáefeszponthu viszlát.

Jaj, a könyveket adják ide, pecsételünk, hogy megjelentek. Mert a folyósítás feltétele a megjelenés, ha ezt eddig nem mondták volna Önöknek. De. Alá is írtuk, hogy tudomásul vettük. Pecsételés után tényleg viszlát.

Negyedik alkalommal immár az álláskeresési tanácsadás következik a személyes tanácsadónál.

Időpont előtt másfél órával sorállás ismét, ez napközben volt, már kinyitottak a kávézók, az ücsörgők egykedvűen nézik a sorállókat. A sorállók egykedvűen nézik az ücsörgőket. Szemerkél. Sor lassan halad.

Rajtszám megvan, váró tömve, ácsorgás. Fényévek múlva bejutok immár a földszinti üvegajtós terembe, ahol szemben velem a személyes tanácsadóm.
Kínos feszengés, elismétli a paramétereket, amiket az első alkalommal beírtak rólam a gépbe, és hogy milyen jó szakmám van, sok tapasztalatom, biztosan találok hamar. Én is remélem. Kínos csend ismét, mit is mondhatna.

Inkább elém tolja az aktuális állások listáját nyomtatásban. A honlapjukról:)) Mondom jé, ezt már olvastam tegnap. Ritkán frissül, vagyis amikor van mit feltenni, mondja ő.

Mondom ha perfekt beszélnék koreaiul és hr-es lennék, mennyi esélyem lenne a koreaiul beszélő hr-es helyet megcsípni? Ó, hát arra 0, mert a külföldi foglalkoztatása előtt muszáj közzé tenni a pozíciót, ez a szabály, hátha van rá egy magyar, de ha van is, akkor sem őt veszik fel, hanem a külföldit, csak hát a szabály. Nyilvánvaló nem? De.

A listáról. Hát karcsú. Miért is? Mert csak olyan cégek kerülhetnek fel rá, akiknek mindenhonnan nullás igazolásuk van (bank, apeh, tb stb.), így támogatást kérnek aktív álláskeresők alkalmazásához. Ilyen cég meg kevés van igazából. Nem meglepő.

Érdeklődöm, hogy esetleg ha mégsem az enyém a nyerő szakma, átképezhetem-e magam mondjuk akármivé. Hát azt sajnos nem. Ugyanis május van, és az idei képzési keret 90%-át már felhasználták, lehet írni kérvényt, de úgyis elutasítják.

Ők is fognak írni kérvényt, az államnak, hogy adjon pénzt képzésre. Olyan szeptember körül szoktak kapni, addig elutasítanak.

Milyen képzés érdekel amúgy, mert csak OKJ-t lehet. Hát megnéztem az indulókat: a műköröm a gyengém. azt láttam is a listában, de nem lehetnék esetleg közbeszerzési szakértő, ugyanis van tapasztalatom ebben, de nincs papírom, jó az, úgy láttam ehhez a papír mintha szükséges lenne ajánlattévői és kérői oldalon is a hirdetések szerint, de nekem az nincs, ahogy ilyen képzés sincs a felsorolásban. Egyértelműen nem. Hát akkor ez kilőve. Nem lepődöm meg. Végül is ez egyéni probléma, hogy én mit szeretnék, és ehhez képest mit lehet.

De kaphatok igazolást, hogy álláskereső vagyok, és úgy egyes képző intézmények adnak kedvezményt mindenfélére, ha én fizetem. Oké, ez jó hír, jól jöhet, ha futja valamire most a szűkebb konyhapénzből, kérek egy ilyen papírt, harminc napig lobogtathatom, ha nem használom fel, soron kívül sorszám nélkül nála kaphatok újat, jöjjek nyugodtan. Hála és köszönet.

A személyes tanácsadóm pedig felnyitja a szemem, és elmondja, hogy az igazság az, hogy olyan képzéseket támogatnak, amik a nem, vagy az alacsonyan iskolázottak számára jelenthet esélyt a munkaerőpiacon, diplomásokkal egyáltalán nem tudnak mit kezdeni. Ez van. Értem, végül is van jó szakmám, tényleg, én optimista vagyok, valami majd lesz, ha nem, akkor majd vállalkozói támogatást igényelek és vállalkozom, van elképzelésem sok, megoldom, igyekszem, azon vagyok.

Látom beszél nyelvet, így már a nyelvtanulást sem tudom ajánlani, mondja, az azoknak van, akiknek majdnem diplomájuk van, de nincs nyelvvizsgájuk. Nem baj, majd önszorgalom, ott a livemocha,eddig is bejött, így ezzel a hírrel nem lett kevesebb az illúziók száma részemről, abban maradunk, hogy előírja a következő időpontot három hónap múlva.

Ha nem jön össze semmi, három hónap múlva a személyes tanácsadómmal újra találkozhatok. Egyébként mindenki kedves, udvarias, különösen a recepciósok, akikkel először találkozik az ember, türelmesek és diszkrétek, nem kiabálnak, vagy hangoskodnak mint a viccbeli patikus, hogy koton lesz az úrnak.

Szóval itt tartok most.

Magamtól várom amit várok, egyelőre nem vagyok depi, még élvezem a háztartásbeliséget, több időm van a gyerekre, a családra, magamra, dolgozom itthon:)), reggel nyolctól az előző napi hirdetéseket olvasom a neten, kapcsolatot tartok potenciális protektorokkal, akik esetleg hallanak valahol valamit és szólnak, nyelvgyakorlok és mindent, amit eddig nem csináltam.
Önbizalmam töretlen.

Lehet lesz rosszabb, akkor írok majd egy picsogós posztot is Despotának, miként változik az ember személyisége ilyen helyzetben, hogy adja egyre alább a pozíciókban, kerül maga alá és veszti el az önbizalmát néha, mert gondolom ezek a stációk várhatók ebben az esetben. Nem akarok erre gondolni, pedig lehet, hogy kéne. Majd akkor ráérek.

De. Igazából meg sem tudom fogalmazni, csak érzem, hogy valahol el van ez a rendszer cseszve, mert itt egy a lényeg, és ezt folyamatosan hangsúlyozzák is: jelenj meg x időpontban y helyen, ezt hívják kötelező együttműködésnek, és cserébe kapsz valamennyi pénzt valameddig.

Nem tudom, én nem értek hozzá, nem vagyok hr-es, vagy ilyesmi, de tényleg ezt így kell csinálni? Nem lehet, hogy létezhet hatékonyabb működtetése ennek a rendszernek? Hogy ne csak egy kifizetőhely legyen?

Most eszembe jutott Láng Vince, amikor bement anno a munkaközvetítőbe állásért, és kikiabáltak, hogy "van maguk között sofőr?" és Vince sofőr lett:))

Szóval nem pont ilyenre gondoltam, mert Internet, meg felgyorsult és megváltozott világ, kompetenciák és személyiségjegyek, meg ötkörös interjúk meg tesztek meg AC-k meg telefoninterjú és stresszinterjú stb. meg önéletrajz testreszabása a pozícióhoz, meg kísérőlevél és megint csak stb. a válságról már ne is beszéljünk.

A hivatal adminisztrál és kész, aki esetleg többre és másra számít, az csalódott lesz.

Üdv

Pé

 

KÖSZÖNET A MUNKAHELYI TERROR BLOGNAK!!!!!