EZ A HONLAP NEM TUDOMÁNYOS ÉRTEKEZÉS, NEM HIVATALI ÖTLETGYŰJTEMÉNY - DE JÓ SZÁNDÉK, SEGÍTSÉG AZOKNAK, AKIK FELÉ NEM NYÚJTANAK KEZET. KÖZÖS TÖRTÉNET- ÉRDEK NÉLKÜL - SZERETETTEL:

...negyvenöt évesen másodszor nézett szembe a munkanélküliség rémével...

"Már úgy tűnt, ismerjük egymást! Mindent tudunk a másikról...

Amikor először veszítettem el gyakorlatilag mindent - hosszú évek alatt felépített otthont, családot és munkahelyet - azt hittem, nem élem túl. Nem tudtam kihez fordulni, nem tudtam, mit kell tennem, mert annyira szokatlan és új volt ez a helyzet! Sehol nem tanították...

A felhőtlen gyermekkor, a szülői ház, az óvoda és az iskolák közössége, az osztálytársaim... mind arra készültünk, hogy felnőtt fejjel majd azt a munkát végezzük, amiről annyit álmodtunk! "Na kislányom, mi leszel, ha nagy leszel?"

Erre a kérdésre biztosan tudom, egyikünk sem válaszolta volna, hogy m u n k a n é l k ü l i.

Mert mindannyian elhatároztuk és elképzeltük a lehető legjobb munkát, amit szívesen végeznénk egy életen át, mert tetszett az előállítható termék, vagy a felelősség, vagy csak egyszerűen úgy akartunk élni, mint a nagymamánk...Példaképeink a nagyszüleink, szüleink voltak - igazságaikkal és persze a tévedéseikkel együtt!

Aztán a suliban szinte mindent megtanultunk és csak vártuk, egyre vártuk a nagybetűs, pirosbetűs életet! (Tanultunk négyzetgyököt vonni, megismertük a kőzetlemezek mozgását, az ellenforradalom hibáit és a ribonukleinsavak működését is... az ám!)

Egy "szép napon", kezünkben a megszerzett bizonyítvánnyal, rájöttünk, hogy mindannak, amit eddig éveken át tettünk, semmi értelme nem volt!

Mert nincs üres munkahely, nincs lehetőség!"

Elkezdődött a kálvária!!!

Alkuk és próbálkozások, hazugságok és gyáva csalások. Aztán annak rendje és módja szerint az átverések évtizede: az átképzés.

"Életen át való tanulás", "Értékünk az Ember", "Lépj egyet előre" és még ki tudja mennyi csalás! Ingyen tanfolyamok, időpocsékoló makogások a semmiről: Jóllakott nyugdíjas diktáló gépek, akik szabadidejükben még egyszer kitombolhatták a semmirevaló diákokon magukat, vizsgák a semmiért - okájés fecnik az ígéret földjéről, dumahegyek az uniós életszínvonalról! Akad, aki hat megszerzett szakképesítés után ma végre mosogat. Eredetileg diplomás...

 

Sorban álltunk a Munkaügyi Központban. Mi csak munkanéküli hivatalnak hívtuk... Minek???

Mi magyarok egyre kisebbre töpörödtünk. A multik csak erre vártak. Így váltunk güriző gépek alkatrészévé, havi hatvanért, napi kétezerért, óránként kettőötvenért,  a semmiért!

 

Közben a gyerekek felnőttek!

Semmi mást nem láttak belőlem, csak, hogy rohanok.

Ha valamit tenni kellett, nem értem rá.

Ha venni kellett, soha nem volt pénzem.

Este fáradt voltam a játékhoz, a hétvégén az utazáshoz...

Kirepültek. Ellesték a gürizés, robotolás és fusizás minden tudományát.

Tudják, hogy soha nem élnének így!

Én meg tudom, hogy mind így fognak élni!

Vagy talán mégsem...